Zene nélkül

A történet teljes egészében a fantáziám szüleménye, amit izgatott az a tapasztalat, hogy a címet adó szót eddig kizárólag nők szájából hallottam.  Különlegessége még a basszusgitár szóló, valamint az, hogy tudomásom szerint ez az egyetlen dalom, amit más zenekar is feldolgozott.

Ez a második dalom, amit gyógyszerről írtam, de az első, amit be is vettem. A Védett Férfiak rögzítette monóban. 

Annak ellenére, amit a dal sugall, nem vagyok a letűnt korok művészetének és tárgykultúrájának ellensége, sőt, magam is élvezettel gyűjtöm és  használom őket. Csak egyvalami zavar, amikor valami hamis, amikor megpróbál úgy tenni, mintha régi lenne, a "relikelt" gitár, a koptatott bőrdzseki, a direkt szakadt, méregdrága farmer, a retró vonalvezetésű hipermodern autó. Ez a dal szándékai ellenére a jövőbe mutatott, édesapám a dalban leírthoz hasonló körülmények között két évvel a felvétel után elhunyt.

Talán ez az egyik  legbonyolultabb, mégis  leginkább fogyasztható dalom. Amikor a József Attila úti hangstúdióban befejeztük a felvételét, úgy éreztem, valami igazán különlegeset alkottunk. Alig vártam, hogy hazafelé az autóban az első nyers keverést meghallgathassam, és nem okozott csalódást. Emlékszem az érzésre, milyen volt ezt hallani, amíg a kivilágított Lánchídon átgördültem Budára. Amikor hazaértem, gyermekem és anyja aludtak már, mégsem tudtam megállni, hogy a nappaliban a HiFi tornyon teljes pompájában meg ne hallgassam. Lehunyt szemmel hallgattam újra és újra, amíg a feleségem fel nem ébredt a hangerőre, hunyorogva bejött és megkérdezte, mi ez. "Egy új dal", mondtam. "Szerintem elég jól sikerült.". Hosszú szünet után szólalt meg. "Tényleg, ilyen jót talán még nem is írtál....Kár, hogy ez egy Emil Rulez dal!"

Megtisztelő, ha mások méltónak találják a dalaimat arra, hogy elénekeljék, de ezt mégsem szívesen engedtem át másnak, túl személyesnek éreztem. Ennek ellenére több jelentkező is akadt, a Védett Férfiakkal az enyémen kívül két verziót is rögzítettünk, de lett volna egy harmadik is, amit különösen sajnálok, hogy nem valósult meg. A jelentkező ugyanis úgy döntött, nem énekel tovább, inkább beveszi a pirulát, ezzel is bizonyítva, hogy nálam alkalmasabb lett volna a feladatra. Ezért ez a dal Krisztiánt illeti, az én verzióm csak halvány feldolgozása az övének.

A félreértések elkerülése végett, a dal nem arról szól, hogy el vagyok telve magamtól különleges szülői képességeim miatt, éppen ellenkezőleg! Nagy adag irónia szükséges a szöveg pontos értelmezéséhez.

Kollegám és barátom története inspirálta a dalt, amivel egy teakonyhájban ismerkedtem meg a vállalatnál, ahol akkoriban mindketten dolgoztunk. A történet végén a címben és a refrénben idézett felkiáltó mondat az én számat hagyta el, innentől a filmek címei szinte adódtak. A dal recepciójához tartozik, hogy az utolsó refrénben említett két rendező, Gyarmathy Lívia és Sándor Pál biztosan hallotta.

A dalt a 2006-os augusztus 20.-i tüzijáték tragikus eseményei ihlették. Mivel ezen a napon van a születésnapom,  elég sok tüzijátékot láttam ahhoz, hogy már gyerekkoromban meggyűlöljem a műfajt, alapvetően innen jött a punk harag. Ahogy korábban a  Meseország  esetében, úgy éreztem, hogy a kiegyensúlyozottság jegyében szükséges a szöveget bővíteni 2010-ben.

Szécsi Noémi azonos című regénye ihlette ezt a "mini operát". A szerzőt az (akkor még) fiatal írók társasága, a JAK hajókirándulásán ismertem meg Benedek Szabolcs jóvoltából, aki felhívta a figyelmemet a regényre, amiről recenziót is írt az ÉS-ben. A mű nagy hatást tett rám, talán azért, mert főhőse identitáskereséséből adódó hasadt tudatállapota a vidéki és budapesti, mérnöki és művészi, a szingli és családos lét határán ingadozva akkor tőlem sem volt idegen. Az időközben befutott írónőnek később is olvasója maradtam, talán a Gondolatolvasó c. regénye érintett meg legjobban, hasonlóan személyes okból. A JAK-hajón a Kimnowak zenekar is fellépett, ez némi hatást gyakorolt a dal zenéjére, amely egyike annak az öt dalnak, ami nyílt G hangolású gitáron írtam. 

Nem tudok róla, hogy mások is írtak dalt az ábrázoló geometria és az elmúlás összefüggéseiről. Én viszont kettőt is, a másikat néhai dr. Horn Antal professzor iránti kegyeletből nem teszem közzé, de mindkettőt egy kudarcos egyetemi szigorlat hívta elő belőlem. A szigorlaton végül dr. Fekete Valéria segített át, aki, mint megtudtam, időközbe szintén elhunyt. Rá szeretettel gondolok, így ezt a dalt az inkább az ő emlékének ajánlom. A funky groove gimnáziumi alkotótársamtól, Nagy Zsolttól származik, akivel ebben az időben zenélgettünk hétvégente egy Holt-Tiszaparti pincében. A refrén akkordjait szintén tőle tanultam, és a " Nagy Csapat " c. dalban is fellelhetőek. Minden bandám szívesen játszotta, stúdióban a Mokka vette fel 2002-ben.

Színházi élmények, egyetemi fiaskók, múló barátságok és Lou Reed "New York" c. lemeze ihlette a dalt, amely egyike azoknak, amelyeket két zenekar között, a színpadi bemutatás reménye nélkül írtam Párkány utcai albérletemben, 1992-ben. A Védett Férfiak rögzítette második EP-jén.

Első zenekarom, a Bakonyi Kanemberek egyik legtartósabb dalának  1992-ben, óbudai lakótelepi magányomban írtam új szöveget, azzal a szándékkal, hogy életem akkori eseményeire reflektálva kisajátítsam szerzőtársamtól. Ez csak részben sikerült,első sora és a cím megtartása nélkül épp a lényeg veszett volna el. Ezt a verziót 2018-ban a Védett Férfiak rögzítette, mindmáig utolsó albumunk címadó dalaként.

A szöveget konkrétan az iskolapadban írtuk Benedek Szabolccsal, olyan pszichedelikus élmények hatására, amelyeket természetesen személyesen soha nem tapasztaltunk, inkább másodkézből, a Beatles, a Stones, vagy a Doors dalaiból kölcsönöztünk, amint az instrumentális rész akkordmenetét is, ami az L.A. Woman c dalból lehet ismerős. A dalt azon melegében rögzítettük is két kazettás magnó között pingpongozva, osztálytársnőink, Betti és Fila művésznők vokális közreműködésével. Bár akkori bandánk repertoárjába nem került, minden ezt követő zenekarom műsorára tűzte, végül a Védett Férfiak rögzítette stúdióban. Addigra a szöveget kis lépésenként jelentősen átírtam, a refrén kivételével, ami egy az egyben a későbbi elismert prózaíró keze munkáját dicséri.