Zene nélkül

Megtisztelő, ha mások méltónak találják a dalaimat arra, hogy elénekeljék, de ezt mégsem szívesen engedtem át másnak, túl személyesnek éreztem. Ennek ellenére több jelentkező is akadt, a Védett Férfiakkal az enyémen kívül két verziót is rögzítettünk, de lett volna egy harmadik is, amit különösen sajnálok, hogy nem valósult meg. A jelentkező ugyanis úgy döntött, nem énekel tovább, inkább beveszi a pirulát, ezzel is bizonyítva, hogy nálam alkalmasabb lett volna a feladatra. Ezért ez a dal Krisztiánt illeti, az én verzióm csak halvány feldolgozása az övének.

A félreértések elkerülése végett, a dal nem arról szól, hogy el vagyok telve magamtól különleges szülői képességeim miatt, éppen ellenkezőleg! Nagy adag irónia szükséges a szöveg pontos értelmezéséhez.

Kollegám és barátom története inspirálta a dalt, amivel egy teakonyhájban ismerkedtem meg a vállalatnál, ahol akkoriban mindketten dolgoztunk. A történet végén a címben és a refrénben idézett felkiáltó mondat az én számat hagyta el, innentől a filmek címei szinte adódtak. A dal recepciójához tartozik, hogy az utolsó refrénben említett két rendező, Gyarmathy Lívia és Sándor Pál biztosan hallotta.