Zene nélkül

Az érettségi után egy ideig gimnáziumi zenekarom ritmusszekciójával együtt, és külön külön, pincékben, garázsokban és nappalikban. Attila kiválásával jobb híján én kezdtem el szövegeket írni, több esetben megmaradt kész szövegeit vagy ötleteit felhasználva. Ezt a dalt is az ő szövege inspirálta, amely a kisvárosban rekedt, nagyvárosi lelkű ember nyomasztó tudatállapotát írta le. Ezt az életérzést igyekeztem a zenében is visszaadni, és ennek megfelelően további versszakokkal bővíteni a dalt, amit Kasziék garázsában gyakran játszottunk kettesben. Budapestre költözésemmel viszont a fókusz eltolódott a kisvárosban szocializálódott ember szorongására a nagyvárosi létben, amely tartósabbnak bizonyult, és a mai napig is fennáll, így végül az eredeti versszakokat elhagyva teljesen kitöltötte a zenét.

Első zenekarom, a Bakonyi Kanemberek egyik legtartósabb dalának  1992-ben, óbudai lakótelepi magányomban írtam új szöveget, azzal a szándékkal, hogy életem akkori eseményeire reflektálva kisajátítsam szerzőtársamtól. Ez csak részben sikerült,első sora és a cím megtartása nélkül épp a lényeg veszett volna el. Ezt a verziót 2018-ban a Védett Férfiak rögzítette, mindmáig utolsó albumunk címadó dalaként.

Ezt a kis punk, közelebbről Dead Kennedys hatású dalt érettségi utáni életpálya keresgélő dühömben írtam. Később több zenekarnál bepróbálkoztam vele, sikertelenül. Leginkább Védett Férfiak outtake-ek közé sorolható, Gézának tetszett,így talán egyszer még felvesszük, ha lesz rá költség, és nem akad jobb...

1991-ben első zenekarom második fellépésén a Kispál és a Borz előzekaraként játszott a szolnoki Klub 200-ban. Kispálék nagy hatást tettek rám, kevésbé a zenéjükkel, mint a hétköznapi megjelenésükkel és főleg szövegeikkel. Az "alternatív" zene ismeretlen volt számomra, de rögtön közelebb éreztem magamhoz, mint az addig ismert focista-frizurás, bőrnadrágos rockzenét. Ez volt az első, Kispál-hatást mutató dalunk, amelyet Attila szövegére írtam, és  kertvárosi házukban kazettás magnóra rögzítettünk-Koncerten 1996-ban a Mezőtúri Sör-és Rock fesztivál tehetségkutató színpadán debütált, ahol már műegyetemi zenekarommal, a Monóval a Szűzriadó zenekar társaságában játszottunk, azóta más zenekar repertoárjában nem szerepelt.

Az politikai töltetű dalt az Antall-kormány idején zajló események, köztük a taxis-blokád inspirálta. Szerzőtársam, Zsolt, velem ellentétben Antall feltétlen híve volt és vállalhatatlannak tartotta a szöveget, ennek ellenére bátran játszottuk. Később mégis úgy éreztem, Zsoltnak igaza lehetett. A szöveget a Horn-kormény idején kiegészítettem, és az eredetileg karcosabb refrént is átalakítottam az itt olvasható formára, amikor egyetemista zenekarom, a Mono is műsorára tűzte. Zsolt zenéje tartósabbnak bizonyult, a progresszív szöveg ellenére későbbi bandáim konzervatívabb tagjainak tetszését is elnyerte, és mindig nagy koncertkedvenc volt . Utolsó bandám, a Védett Férfiak repertoárjában az első saját dal volt, amit a blues feldolgozások után felvettünk és játszani kezdtünk, már új szöveggel .