Édes az eper (Amaj)

Talán ez az egyik legbonyolultabb, mégis leginkább fogyasztható dalom. Amikor a József Attila úti hangstúdióban befejeztük a felvételét, úgy éreztem, valami igazán különlegeset alkottunk. Alig vártam, hogy hazafelé az autóban az első nyers keverést meghallgathassam, és nem okozott csalódást. Emlékszem az érzésre, milyen volt ezt hallani, amíg a kivilágított Lánchídon átgördültem Budára. Amikor hazaértem, gyermekem és anyja aludtak már, mégsem tudtam megállni, hogy a nappaliban a HiFi tornyon teljes pompájában meg ne hallgassam. Lehunyt szemmel hallgattam újra és újra, amíg a feleségem fel nem ébredt a hangerőre, hunyorogva bejött és megkérdezte, mi ez. "Egy új dal", mondtam. "Szerintem elég jól sikerült.". Hosszú szünet után szólalt meg. "Tényleg, ilyen jót talán még nem is írtál....Kár, hogy ez egy Emil Rulez dal!"

Amaj                                                          Gm       Gm7         C7 Amaj

Azt hittem, többet nem veszthetek, ha elmegyek innen, jó messzire
Amaj                                                                      Gm      Gm7 C7 D
Búcsúzom, akitől kell, amit lehet eladom és erre tessék, itt vagy te!
D             A                         C#                C#7       F#m
Szemed kutat, jószagú a hajad, ujjaid mindig hidegek
F#m        A                          D                      G#7            C#7

Szelíd és kedves vagy velem, emlékszem, láttam már ilyet

Barátom téged emleget hónapok óta, de én még fel sem fogtam,
s már sétálgatok veled naponta platánfák alatt, jóllakottan
Néha ijedten hátra nézve, sorsunk elől menekülünk
próbálunk nem gondolni ugyanarra, de nehezen sikerül.

Ne nézz így rám, zavarba hozol, ezeket a szemeket már ismerem
Ugyanúgy kérnek, ahogy vádolnak majd, ha átlépni magamat mégsem merem
Riadt rabszolgák és unott urak mögöttünk összekacsintanak
engem még elviselnek de téged szeretnek : ne hagyd magad

F#m                                                            E                            H
Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen
F#m                                                  A                            E
Érzem még milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben
F#m                                                         E                         H

Süllyedő hajón szerettelek, ágyunk felett cinikus angyal repült
F#m                                                A                           E

Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül

Mondd, ez hova vezet, mi sül ki ebből boldogságos barátnőm?
Csonka családok felett lebegő, ijesztő vad viharfelhő, vagy
fékezhetetlen hormonok esztelen tánca, meghitt titok
Veszélyes anyaggal teli lelkünk lobbanása – és mindenütt romok

Mondd mire jó ami olyan szép és egyszerű, mint egy alliteráció?
Halaink helyett, hagyjuk hűlni, azt ami úgyis múlandó
Vagy becsüljük meg, ami a sorstól éppen, kettőnknek jutott
Hisz rövid az élet, és ki tudja, talán ez volt a legutolsó

Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen
Érzem még milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben

Süllyedő hajón szerettelek, ágyunk felett cinikus angyal repült

Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül

© f.a.2008