Édes az eper
Azt hittem, többet nem veszthetek, ha elmegyek innen, jó messzire
Búcsúzom, akitől kell, amit lehet eladom és erre tessék, itt vagy te!
Szemed kutat, jószagú a hajad, ujjaid mindig hidegek
Szelid és kedves vagy velem, emlékszem, láttam már ilyet
Barátom téged emleget hónapok óta, de én még fel sem fogtam,
s már sétálgatok veled naponta platánfák alatt, jóllakottan
Néha ijedten hátra nézve, sorsunk elől menekülünk
próbálunk nem gondolni ugyanarra, de nehezen sikerül.
Ne nézz így rám, zavarba hozol, ezeket a szemeket már ismerem
Ugyanúgy kérnek, ahogy vádolnak majd, ha átlépni magamat mégsem merem
Riadt rabszolgák és unott urak mögöttünk összekacsintanak
engem még elviselnek de téged szeretnek : ne hagyd magad
Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen
Érzem még milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben
Süllyedő hajón szerettelek, ágyunk felett cinikus angyal repült
Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül
Mondd, ez hova vezet, mi sül ki ebből boldogságos barátnőm?
Csonka családok felett lebegő, ijesztő vad viharfelhő, vagy
fékezhetetlen hormonok esztelen tánca, meghitt titok
Veszélyes anyaggal teli lelkünk lobbanása – és mindenütt romok
Mondd mire jó ami olyan szép és egyszerű, mint egy alliteráció?
Halaink helyett, hagyjuk hűlni, azt ami úgyis múlandó
Vagy becsüljük meg, ami a sorstól éppen, kettőnknek jutott
Hisz rövid az élet, és ki tudja, talán ez volt a legutolsó
Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen
most is érzem milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben
Süllyedő hajón szerettelek és ágyunk felett cinikus angyal repült
Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül
© f.a.2008
Búcsúzom, akitől kell, amit lehet eladom és erre tessék, itt vagy te!
Szemed kutat, jószagú a hajad, ujjaid mindig hidegek
Szelid és kedves vagy velem, emlékszem, láttam már ilyet
Barátom téged emleget hónapok óta, de én még fel sem fogtam,
s már sétálgatok veled naponta platánfák alatt, jóllakottan
Néha ijedten hátra nézve, sorsunk elől menekülünk
próbálunk nem gondolni ugyanarra, de nehezen sikerül.
Ne nézz így rám, zavarba hozol, ezeket a szemeket már ismerem
Ugyanúgy kérnek, ahogy vádolnak majd, ha átlépni magamat mégsem merem
Riadt rabszolgák és unott urak mögöttünk összekacsintanak
engem még elviselnek de téged szeretnek : ne hagyd magad
Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen
Érzem még milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben
Süllyedő hajón szerettelek, ágyunk felett cinikus angyal repült
Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül
Mondd, ez hova vezet, mi sül ki ebből boldogságos barátnőm?
Csonka családok felett lebegő, ijesztő vad viharfelhő, vagy
fékezhetetlen hormonok esztelen tánca, meghitt titok
Veszélyes anyaggal teli lelkünk lobbanása – és mindenütt romok
Mondd mire jó ami olyan szép és egyszerű, mint egy alliteráció?
Halaink helyett, hagyjuk hűlni, azt ami úgyis múlandó
Vagy becsüljük meg, ami a sorstól éppen, kettőnknek jutott
Hisz rövid az élet, és ki tudja, talán ez volt a legutolsó
Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen
most is érzem milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben
Süllyedő hajón szerettelek és ágyunk felett cinikus angyal repült
Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül
© f.a.2008
Comments
Post a Comment