Finnugor Vámpír (Em)

Szécsi Noémi azonos című regénye ihlette ezt a "mini operát". A szerzőt az (akkor még) fiatal írók társasága, a JAK hajókirándulásán ismertem meg Benedek Szabolcs jóvoltából, aki felhívta a figyelmemet a regényre, amiről recenziót is írt az ÉS-ben. A mű nagy hatást tett rám, talán azért, mert főhőse identitáskereséséből adódó hasadt tudatállapota a vidéki és budapesti, mérnöki és művészi, a szingli és családos lét határán ingadozva akkor tőlem sem volt idegen. Az időközben befutott írónőnek később is olvasója maradtam, talán a Gondolatolvasó c. regénye érintett meg legjobban, hasonlóan személyes okból. A JAK-hajón a Kimnowak zenekar is fellépett, ez némi hatást gyakorolt a dal zenéjére, amely egyike annak az öt dalnak, ami nyílt G hangolású gitáron írtam. 

Open G capo 2.

Intro: ⏐C B A# A ⏐x 2  ⏐Em Em ⏐D D ⏐Hm Hm⏐ A A⏐ x2

Em                                    D

Nagymama egy finnugor vámpír
Dm                                            A
nappal meséket mond de éjjel vért szív
Em                                            D

Már megvolt neki az összes jó költő
Hm                                            A

elég volt hozzá néhány emberöltő

Hm                            D                    A

Egy napon így szólt hozzám: "Kisunokám!
Hm                            D                    A

Ne egyél többé zöldséget és tojást
Gm                                                    D

Sápadt vagy és nyúzott, akár egy ember
Gm                                                    A

Keress egy vénát , ne hozz szégyent fejemre!"

Em                                                D
Azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány
Dm                                            A

Mikor a megállóban egy térítő tapadt rám
Em                                            D

Sohasem tudom meg, mit is akart tőlem
Hm                                            A

Az első mondat után után cafatokra téptem

Bridge: ⏐C B A# A ⏐x 2 

Refrén 2x:

D                A       Hm    G D
Épp olyan forró volt a vére
D           A              Hm. D A

Mintha élne,úgy nézett az égre
D                A       Hm    G D

Mintha várná, hogy megnyíljon végre
D           A              Hm. D A

Ahogy az angyal megígérte

Igéket ragoztunk a kávéházban
A túloldalon egy sápadt férfit láttam
Egy szomorú szemű asszony karolt belé
Úgysem látnak, hiába integetnék

Mielőtt elalszom, mesélj valami szörnyűt
Rohadt állatoktól hemzseg a téli erdő
bölcs öreg nyulak és perverz menyétek
Cinikus rókák és gonosz görények

süketnéma angyal őrzi az álmom
a sötétben talán a szüleim megtalálom
reggelre ébredve nem tudom merre jártam

 és kicsoda volt ez a részeg lány az ágyban 

Épp olyan forró volt a vére
Mintha élne,úgy nézett az égre
Mintha várná, hogy megnyíljon végre
Ahogy az angyal megígérte

Outro: ⏐C B A# A ⏐x 2 

(© 2002, okt Fábián A. inspiráció: Szécsi Noémi)