Zene nélkül

Azok a dalok a legjobbak, amiket másokkal együtt írtam. Inspirálnak mások ötletei, és az is előfordul, hogy valaki az enyémekben lát értéket, alakít rajta, kiegészíti, és együtt létrehozunk valami magasabb minőséget, amit külön-külön nem tudnánk. De nem vagyunk egyformák, van, aki fontosabbnak érzi, hogy egy alkotás kizárólag az ő keze nyomát őrizze, akkor is, ha az még nyers, befejezetlen, nem érzi a közös alkotás örömét. Ez történt ennek a dalnak az esetében is. Az érzékeny, női, költői szövegéhez eredeti és finom akkordmenetet írtam. Ehhez viszont a prozódia érdekében hozzá kellett igazítani a szöveget, amit szerzőtársam durva beavatkozásként élt meg, és az eredményt nem érezte magáénak. Írtam rá  másik szöveget , de ezt mégis jobbnak gondolom, ennek ellenére ez a dal dobozban maradt.

A dalt a Budapesti Francia Intézet médiatárából "szereztem". Egy válogatás album inspirálta, amely a fiatalon elhunyt Danielle Messia dalait tartalmazta mások előadásában. Egyetemi bandám, a Monó énekesnője, Tünde írt rá költői szöveget, amit néhány rímmel, apróbb prozódiai simításokkal és Belmondóval gazdagítottam. A Mokka együttes vette fel stúdióban, mielőtt eltemettem volna.