Zaklatás (A)
Azok a dalok a legjobbak, amiket másokkal együtt írtam. Inspirálnak mások ötletei, és az is előfordul, hogy valaki az enyémekben lát értéket, alakít rajta, kiegészíti, és együtt létrehozunk valami magasabb minőséget, amit külön-külön nem tudnánk. De nem vagyunk egyformák, van, aki fontosabbnak érzi, hogy egy alkotás kizárólag az ő keze nyomát őrizze, akkor is, ha az még nyers, befejezetlen, nem érzi a közös alkotás örömét. Ez történt ennek a dalnak az esetében is. Az érzékeny, női, költői szövegéhez eredeti és finom akkordmenetet írtam. Ehhez viszont a prozódia érdekében hozzá kellett igazítani a szöveget, amit szerzőtársam durva beavatkozásként élt meg, és az eredményt nem érezte magáénak. Írtam rá másik szöveget, de ezt mégis jobbnak gondolom, ennek ellenére ez a dal dobozban maradt.
A F#7
A F#7
Mondd tudnál-e úgy szeretni
Amaj Fm E
ahogy eddig más még senki
A F#7
Ha egy kicsit bátrabb volnál
Amaj Fm E
többet kapnál bárki másnál
Am G
Mondd tudnád-e észrevenni
Am G
amit nem látott még senki
C#m F#
Vagy inkább behunynád a szemed
Hm E
Úgysem hinne senki neked
Ref:
Hm
Száz éve a parkban állok
E F#
Azóta tart ez a szörnyű átok
Hm
Lassan egészen kővé válok
E F#
Tudom hogy rád hiába várok
A F#7
Mondd, tudnál e úgy ölelni
Amaj Fm E
hogy lélekzetet tudjak venni
A F#7
vagy láthatatlan láncra kötnél
Amaj Fm E
hidegebb volnál a kőnél
Am G
Mondd tudnál e úgy nevetni
Am G
hogy képes legyek felébredni
C#m F#
megnyugtatnál hogyha félnék
Hm E
akkor talán életre kelnék
Ref:
Hm Am A
Ref:
Hm
Száz éve a parkban állok
E F#
Azóta tart ez a szörnyű átok
Hm
Lassan egészen kővé válok
E F#
Tudom hogy rád hiába várok
Hm Am A
© 1996 Gesztesi Tünde–Fábián András