Posts

Szélkisasszony (Cm)

A vulkán királynője

Zaklatás (A)

Azok a dalok a legjobbak, amiket másokkal együtt írtam. Inspirálnak mások ötletei, és az is előfordul, hogy valaki az enyémekben lát értéket, alakít rajta, kiegészíti, és együtt létrehozunk valami magasabb minőséget, amit külön-külön nem tudnánk. De nem vagyunk egyformák, van, aki fontosabbnak érzi, hogy egy alkotás kizárólag az ő keze nyomát őrizze, akkor is, ha az még nyers, befejezetlen, nem érzi a közös alkotás örömét. Ez történt ennek a dalnak az esetében is. Az érzékeny, női, költői szövegéhez eredeti és finom akkordmenetet írtam. Ehhez viszont a prozódia érdekében hozzá kellett igazítani a szöveget, amit szerzőtársam durva beavatkozásként élt meg, és az eredményt nem érezte magáénak. Írtam rá  másik szöveget , de ezt mégis jobbnak gondolom, ennek ellenére ez a dal dobozban maradt.

Macskakő (Am)

A dalt a Budapesti Francia Intézet médiatárából "szereztem". Egy válogatás album inspirálta, amely a fiatalon elhunyt Danielle Messia dalait tartalmazta mások előadásában. Egyetemi bandám, a Monó énekesnője, Tünde írt rá költői szöveget, amit néhány rímmel, apróbb prozódiai simításokkal és Belmondóval gazdagítottam. A Mokka együttes vette fel stúdióban, mielőtt eltemettem volna.

Pinokkió (C)

Keith Richards-epigon open-G korszakom kis színes epizódja ez a dal, amelynek címe kedvenc mesémet idézi. Szövegét egy vonaton írtam, akkori barátnőm, Éva ötletéből. Egyetemi bandám, a Monó repertoárjának része volt, azóta lappang valahol.

A jövő zenéje (E)

Ebben a rock and rollban tréfásan próbáltam megjövendölni leendő sorsomat, alig 22 évesen. Részben bejött, legalábbis ami a családot, autót, állást, és a hozzá tartozó bankszámlaszámot illeti. A tisztes polgári élet többi kellékét azóta sem sikerült beszerezni.

Zsebtévé (A)

A szöveget az 1990-ben kirobbant  médiaháború eseményei ihlették. A harcok  húsz évig folytatódtak, majd a pártállamnak a közmédia felett aratott megsemmisítő győzelmével zárultak 2010-ben. A zene tradicionális blues, közeli rokonságot mutat a a Rolling Stones "Stop Breaking Down" c. dalával, amely Robert Johnson 1937-ben írt dalának feldolgozása, ezért én sem szégyenkezem a plágiumért.

Rémálom a kádban (D)

A Rolling Stones "Voodoo Lounge" c. albumának megjelenésével nagyjából egy időben fedeztem fel magamnak az Open G hangolást, nem véletlen, hogy a riff némi rokonságot mutat "You Got Me Rocking" c. dalukéval. A szöveget két pesti gangos ház, a VI. Szondy utca 98/A és az V. ker Váci utca 50. hangulata ihlette. Az előbbiben én laktam, utóbbiban pedig Szabolcs, aki akkor már rendszeresen publikáló szerző volt, ezért azt gondoltam, nem jelenthet neki problémát egy irodalmi igényű dalszöveg megszülésre. Pedig jelentett,  ő addigra teljesen a próza felé fordult, így a téma felskiccelése és a címadás után magamra hagyott a problémával. A megoldás később a Védett Férfiak repertoárjának egyik alappillére lett.

Az alkalom (C)

Egyetemi bandámmal, a Monóval ez a különlegesen szép és szomorú dal volt első közös szerzeményünk, ami a legsikerültebb dalaimra jellemzően igazi csapatmunka. Nehezen tudnám ennyi idő után szétszálazni, hogy melyik sort, akkordot melyikünk tette hozzá. A téma, amit addigra mindannyian átéltünk már, egy nagy szerelem utóélete, biztosan Bogártól származik. Az akkordmenet Laci ötlete de börzsönyi zöld kuckómban én is sokat dolgoztam rajta, hogy végső formába öntsem a szöveget és a dallamot. Az eredmény egy olyan finom, komplex és mégis kerek dal, amit azóta is keveset írtam, és ma is büszkén vállalom. Több, mint húsz évvel a megírása után játszottam el újra szólóban a Hunniában.

Geometria (E)

Nem tudok róla, hogy mások is írtak dalt az ábrázoló geometria és az elmúlás összefüggéseiről. Én viszont kettőt is, a másikat néhai dr. Horn Antal professzor iránti kegyeletből nem teszem közzé, de mindkettőt egy kudarcos egyetemi szigorlat hívta elő belőlem. A szigorlaton végül dr. Fekete Valéria segített át, aki, mint megtudtam, időközbe szintén elhunyt. Rá szeretettel gondolok, így ezt a dalt az inkább az ő emlékének ajánlom. A funky groove gimnáziumi alkotótársamtól, Nagy Zsolttól származik, akivel ebben az időben zenélgettünk hétvégente egy Holt-Tiszaparti pincében. A refrén akkordjait szintén tőle tanultam, és a " Nagy Csapat " c. dalban is fellelhetőek. Minden bandám szívesen játszotta, stúdióban a Mokka vette fel 2002-ben.