Az alkalom (C)

Egyetemi bandámmal, a Monóval ez a különlegesen szép és szomorú dal volt első közös szerzeményünk, ami a legsikerültebb dalaimra jellemzően igazi csapatmunka. Nehezen tudnám ennyi idő után szétszálazni, hogy melyik sort, akkordot melyikünk tette hozzá. A téma, amit addigra mindannyian átéltünk már, egy nagy szerelem utóélete, biztosan Bogártól származik. Az akkordmenet Laci ötlete de börzsönyi zöld kuckómban én is sokat dolgoztam rajta, hogy végső formába öntsem a szöveget és a dallamot. Az eredmény egy olyan finom, komplex és mégis kerek dal, amit azóta is keveset írtam, és ma is büszkén vállalom. Több, mint húsz évvel a megírása után játszottam el újra szólóban a Hunniában.
C                    Hm     E   Asus
Hát ez volt az utolsó alkalom 
C                    Hm     E   Asus
Hogy a többivel mi lett,már nem tudom
C                    Hm     E   Asus
Csak egyet akartam,és nem hittem el
C                    Hm     E   Asus
Hogy ha megérintesz, megmérgezel

refrén:
C                          D
Minden ösvényt felégettem
Am7                      D7
Minden testvért félre löktem
F                      G          A4
Mindent egy vérfoltért a szőnyegen


C                  Hm     E   Asus
Mennyire más ez a fájdalom
C                  Hm     E   Asus
És a fehér autó a túloldalon
C                  Hm     E   Asus
És szürke szemedben a gyűlölet
C                  Hm     E   Asus
Úgy álltunk ott,mint az idegenek

Refrén:
C                          D 
Amit kaptál,most visszaadtad
Am7                      D7
A mérgezett tűt belémszúrtad
F                      G          A
De nem felejtesz el tudom,amíg élsz

Repriz:
C                            G
Gyűrött párnádat elcsomagoltad
B                             F
száraz virágom a szemétbe dobtad
C                              G
Pedig úgy szeretnék még álmodni rólad
B                              F
De hiába várom,hogy jöjjön a holnap
D7                                 G              A
Csak az vígasztal,hogy ez így olyan szép...
F                                      G            A        Amaj7
Csak az vígasztal,hogy ez így olyan szép.

 
1993, Puchner–V. Nagy–Fábián

Popular posts from this blog

Édes az eper (Amaj)

Image
Talán ez az egyik  legbonyolultabb, mégis  leginkább fogyasztható dalom. Amikor a József Attila úti hangstúdióban befejeztük a felvételét, úgy éreztem, valami igazán különlegeset alkottunk. Alig vártam, hogy hazafelé az autóban az első nyers keverést meghallgathassam, és nem okozott csalódást. Emlékszem az érzésre, milyen volt ezt hallani, amíg a kivilágított Lánchídon átgördültem Budára. Amikor hazaértem, gyermekem és anyja aludtak már, mégsem tudtam megállni, hogy a nappaliban a HiFi tornyon teljes pompájában meg ne hallgassam. Lehunyt szemmel hallgattam újra és újra, amíg a feleségem fel nem ébredt a hangerőre, hunyorogva bejött és megkérdezte, mi ez. "Egy új dal", mondtam. "Szerintem elég jól sikerült.". Hosszú szünet után szólalt meg. "Tényleg, ilyen jót talán még nem is írtál....Kár, hogy ez egy Emil Rulez dal!"
Elolvasom...

Figyelem, figyelem! (A)

Image
Egy fiatal zenész barátom nehezményezte, hogy bármit csinál, a szülei elégedetlenek vele. Mindannyian ismerjük ezt az érzést, a szülőknek való megfelelési kényszert, és az emiatt való szorongást, majd lázadást. Megtanulunk együtt élni vele, nekem már szinte hiányzik is, amióta a szüleim meghaltak. Erről az a véleményem, hogy amikor már képesek vagyunk nem minden problémánkért a szüleinket okolni, akkor kezdődik a nagykorúság, amit részemről még nem sikerült elérnem.
Elolvasom...

Nagy Generáció No.2 (D)

Image
A dalt az azonos című film inspirálta. Amint a címe is mutatja, nem az első közelítése a témának, zsenge ifjú koromban már elkövettem egy dalt ugyanezen a címen. Az érett férfikorba érkezve mégis úgy éreztem, megér a dolog egy új megközelítést.  A filmet a Dögkeselyűhöz hasonlóan András Ferenc rendezte, aki a dal megírását követően nem sokkal meghalt. Kár, hogy nem hallotta.
Elolvasom...