Ballada hűtlen barátnőmről.. (Faludy György) (Em)

Faludy György azon kevés kortárs író (mármint az én kortársam) egyike, akinek verseit és prózáját is szeretem, elsősorban a Pokolbéli víg napjaim című könyvét, amit többször is újraolvastam, kétségbeejtő helyzetekben nyújtott vigaszt és reményt. Ennek a Villon-parafrázisnak a megzenésítése egyik első dalom, és természetesen egy Hobo Blues Band dal ihlette.

Am                                             D C

Az ég a tóban ma oly zöld és sápadt,

Am                                       D C
's a fák körötte fejlehajtva állnak,

C                         G            Am

mint keresztfák alján a Máriák.

Am                                       D C

A nap leszállt már túl a nádason,

Am                                       D C
's hozzá a varjak fenn az ágason

C                          G            Am

kárognak holmi koldus-áriát.

Refr:

C                                    G

Nyúzott bőrömre a hullámok várnak,

Dm                                 Am

's a víz lassan sötét lesz, mint a szén.

C                   G

Cilea volt a legszebb asszonyállat,

Dm                       Am

és a szívére itt találtam én.

Egy nyárnapon találtam itt reája,

midőn a nap izzadt aranypofája,

mint zsíros segg, feküdt a víz fölött.

Egy folt felhő sem volt a buja égen

és François Villon már nagyon régen

nem hegedült két asszonyláb között.

Ölünkre, mint sűrű méz, hullt a mámor

s az est, mint omló kátrány szállt le ránk,

én ágakat téptem az orgonáról

és fázni kezdtünk, mert nem volt ruhánk.

Úgy tettem, mintha még csókjára várnék

s ölét néztem, hol – sűrű bársonyárnyék –

egész a köldökéig nőtt a szőr

és rejtve benn, mit legjobban szerettem,

oly mélyen, hogy mindig soká kerestem,

azt hittem néha: már a frász kitör.

Izzadtam, ő rúgott, én kiabáltam,

csalánba estünk és kivert a dér,

de higgyétek meg, hogyha megtaláltam,

az több volt nékünk, mint népünnepély.

Aztán úgy volt tovább, hogy még a nyárnak

nem is lett vége és egy szép vasárnap

a hűtlen macska rútul otthagyott.

A szája nélkül oly nehéz az élet!

Magam csavargok és felhőket nézek,

s mérgemben, mint redves fa, rothadok.

Belépek lassan most az őszi tóba,

s átúszom rajta, mint a halk halak,

s nem gondolok már a múlt évi hóra,

és minden csókra, mely ma elmaradt.

© Szöveg: 1934, Faludy György zene: 1990, Fábián András

Andras Fabian · Ballada hűtlen barátnőmről, Cileáról (Faludy/Villon)