Ballada hűtlen barátnőmről.. (Faludy György) (Em)
Am D C
Az ég a tóban ma oly zöld és sápadt,
Az ég a tóban ma oly zöld és sápadt,
Am D C
's a fák körötte fejlehajtva állnak,
's a fák körötte fejlehajtva állnak,
C G Am
mint keresztfák alján a Máriák.
Am D C
A nap leszállt már túl a nádason,
Am D C
's hozzá a varjak fenn az ágason
C G
's hozzá a varjak fenn az ágason
C G Am
kárognak holmi koldus-áriát.
C G
Nyúzott bőrömre a hullámok várnak,
Dm Am
's a víz lassan sötét lesz, mint a szén.
C G
Cilea volt a legszebb asszonyállat,
Dm Am
és a szívére itt találtam én.
Egy nyárnapon találtam itt reája,
midőn a nap izzadt aranypofája,
mint zsíros segg, feküdt a víz fölött.
Egy folt felhő sem volt a buja égen
és François Villon már nagyon régen
nem hegedült két asszonyláb között.
Ölünkre, mint sűrű méz, hullt a mámor
s az est, mint omló kátrány szállt le ránk,
én ágakat téptem az orgonáról
és fázni kezdtünk, mert nem volt ruhánk.
Úgy tettem, mintha még csókjára várnék
s ölét néztem, hol – sűrű bársonyárnyék –
egész a köldökéig nőtt a szőr
és rejtve benn, mit legjobban szerettem,
oly mélyen, hogy mindig soká kerestem,
azt hittem néha: már a frász kitör.
Izzadtam, ő rúgott, én kiabáltam,
csalánba estünk és kivert a dér,
de higgyétek meg, hogyha megtaláltam,
az több volt nékünk, mint népünnepély.
Aztán úgy volt tovább, hogy még a nyárnak
nem is lett vége és egy szép vasárnap
a hűtlen macska rútul otthagyott.
A szája nélkül oly nehéz az élet!
Magam csavargok és felhőket nézek,
s mérgemben, mint redves fa, rothadok.
Belépek lassan most az őszi tóba,
s átúszom rajta, mint a halk halak,
s nem gondolok már a múlt évi hóra,
és minden csókra, mely ma elmaradt.
(© 1934, Faludy György)
Comments
Post a Comment