Alvó oroszlán

(Johannàt ilyennek képzeltem el)

Egy szabad városban részegen táncoltam
Büszke és boldog kollégák között
A nő, akit szerettem egy lèpésre tőlem
egy szigetlakóval ölelkezett

Jóllaktam mindennel, áldásom rájuk,
ahogy csak akarnak, élvezzenek
De mi ez a szorítás, elönt a verejték
úgy ugrálok, mint aki megveszett

Hirtelen derült ég villámcsapásból,
egy hűvös kéz csapzott homlokomon
hatalmas zöld szemek rángatnak vissza
önbecsülésem romjaiból

Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt
átugrik még a tüzes karikán
Megbánod majd, ha nem hallgatsz rám
láttan már én sok szép idomárt


Magas szláv homlok, német akcentus
Cinikus mosoly, finom lengyel kezek
táncoltunk nevettünk, mindenről csevegtünk
és a szállodában szívtunk füvet

Négy évesen jött egy idegen országba,
de azóta remekül beilleszkedett
rajzolt és táncolt, basszusgitározott
és egy motorosnak szült gyereket

A cigiről leszokott, futott egy maratont
És egy híres színészbe beleszeretett
Boldogan élnek míg meg nem halnak
de ebben a sztoriban én mit keresek?

Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt
átugrik még a tüzes karikán
Megbánod majd, ha nem hallgatsz rám
túlélt én már sok szép idomárt


Eltelt egy év is, vagy talán kettő
Johannáról nem hallok sokat
jár kel a világban akárcsak én
lájkoljuk egymást kívánunk boldogat

Látlak e újra, kérdeztem tőle
Az ötcsillagos liftajtók előtt
talán egy Bob Dylan koncerten mondta
Johannát ilyennek képzeltem el

Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt
átugrik még a tüzes karikán
Megbánod majd, ha nem hallgatsz rám
túlélt én már sok szép idomárt

Comments

Popular posts from this blog

Figyelem, figyelem!

Geometria

Nagy Generáció No.2