Gyermekkor (Peter Handke) (D)
Wim Wenders "Berlin fölött az ég" c. filmjének nyitó képsoraiból lehet ismerős a vers néhány sora, a többit részben más blogokból vadásztam össze, részben én fordítottam. Olaszországban élő, Németországban született barátomra, Barbaráta nagy hatást tett a fordítás. Egyszer a Jedermann kávézóban eldicsekedett vele néhány idősebb német irodalmárnak, akiket ott ismert meg, hogy a barátja Handke versét lefordította, és magyarul énekli. A professzorok ezt elég hűvösen fogadták, mivel, ahogyan megtudtuk tőlük: Handke a Wenders film óta eltelt időben persona non grata lett Németországban, a szerb háborús bűnös Miloseviccsel kötött barátsága miatt.
Mikor még gyermek volt a gyermek
D F#
Karját lóbálva járt
F# G
Folyónak nézte a patakot
G Gm
folyamnak a folyót
Gm D A
tengernek ezt a pocsolyát
D D
Mikor még gyermek volt a gyermek
D F#
Nem tudta, hogy ő gyermek
F# G
Mindenben lelket érzett
G Gm
egynek érzett minden lelket
Gm D A
Gm D A
Mikor még gyermek volt a gyermek
Refrén:
G B
nem volt véleménye, nem voltak szokásai,
B D
gyakran ült törökülésben
G B
helyből távolugrott , forgó volt a hajában,
B6 A
és nem grimaszolt fényképezés közben.
Mikor még gyermek volt a gyermek
mindig a saját ágyában ébredt
ahogy ma másnál minden nap
pedig régen sokan tűntek szépnek,
ma meg szinte senki nem akad
Refrén:
Tisztán látta a túlvilágot
ami mára már ijesztő álom
felfoghatatlan volt az üresség
Ma az egyetlen reális lehetőség
Minden hegy csúcsnál magasabbra vágyott
És minden városban
Egy nagyobb várost látott,
kis kardját nagy fába döfte
de az most már ott marad örökre