Anna Ahmatova (Am)

A szovjet forradalom utáni évek, az "Ezüstkor" költőnőjének élete nem volt könnyű, férje és fia is a tisztogatások áldozata lett. Sorsának gyakori eleme volt az éhezés és nélkülözés. Ennek ellenére úgy tűnik, mindig szerelmes volt. Ezt a verset a szintén költő Alexandr Blok-kal való kapcsolatáról írta. A vers ott kezdődik, ahol a szerelem végetér.



Am                                H7

A közös poharat azt is feledd el

E                                                  Am

Nem iszunk már belőle bort és vizet

G                                             C

Nem csókuljuk meg egymást kora reggel

H7                                              E

Nem ér az ablakodnál a szürkület

        F         E                F              E

║: Téged a napláng, a Hold éltet engem

        F                E                Am

De egybefonva tart egy szerelemben : ║

Szelíd hű társam itt marad velem

És neked is van már könnyű kedvű társad

De tudom miért riadt a szürke szem

Ha beteg vagyok éretted, utánad

║:Ritkán találkozunk, s továbbmegyünk

Őrizgetjük nyugalmas életünk : ║

De dalaim hangoddal telve még 

S a tieid is az én lélekzetemmel

Van tűz,mit eloltani nem mer

Sem a felejtés se a félelem...égten ég

║:Ó, hogy emlékszem most, félve vágyva

Rózsaszín, száraz ajkaid vonalára : ║

© 1913 /2005 (A. Ahmatova/Rab Zsuzsa/Fábián A)