Napoleon (Am)

Ezt a kis franciás, sanzonos, szarkasztikusan historizáló dalt gimis zenekarom basszusgitárosával rögzítettük először, egyik hétvégi szobai zenélésünk alkalmával. Úgy is mondhatnám, hogy nálam felejtette, mivel Zsolt fura módon nem emlékszik a dalra, pedig sem a szöveg sem a zene nem mutatja a megszokott stílusjegyeimet, eltekintve talán a sallangmentes refréntől.

Am                                                                       B                        Am
Tegnap este a mozi előtt összefutottam régi barátommal, Napoleonnal
Am                                                                                B                Am
Kihúzta kezét a mellényébõl, felém nyújtotta és aztán így szólt: ”Á,á!”
B                                                                    Am                                    B        Am
 „Hát hogy´s mint hogy van öreg barátom?”-mondtam,s karom összefontam,azám.
Am                                                                                                            B        Am
 „Semmi, semmi, csak megvert minket Nelson admirális, de megyek máris, bye-bye!”

break: ⏐Am7 Hm7 ⏐x4  ⏐Am B Hm B Am ⏐ x2

röfreen:

Hm                G                D            A                    Hm
Elviharzott, messze jár már, de a kalapja itt maradt.
Hm                G                D            A                    Hm
Elviharzott, messze jár már, de a kalapja itt maradt.
Hm                G                D            B                    Am
Elviharzott, messze jár már, de a kalapja itt maradt.

Tegnap este, a sarki kocsmában megláttam megint a jó öreg Vlagyimir Iljics Lenint!
Felhajtotta vérző vodkáját, megemelte jól ismert sapkáját és így szólt: ” Á, á!”
„Hát hogy ´s mint, hogy van öreg barátom?”- mondtam, s karom összefontam, azám.
„Semmi, csak megint benéztem, de rohanok máris elkéstem, vár az ügyvédi pálya diszkrét bája!”

Elviharzott, messze jár már, de a sapkája itt maradt.

Húsvétkor a körmenetben hatalmas keresztet cipelt egy kövér férfi, Joshua Ha Nocri
Végig simított bíbor palástján, gyűrűs ujját csókra nyújtotta és aztán így szólt: ”Á, á!”
„Hát, hogy ´s mint hogy van öreg barátom? ”-mondtam, s karom összefontam, az ám.
„Semmi, semmi, csak elszaladt velem a ló, én meg leestem, de már megtaláltam, amit kerestem.

Elviharzott, messze jár már, de a keresztje itt maradt

© 1993 / 1996 Fábián A.– Nagy Zsolt