Édes az eper
Azt hittem, többet nem veszthetek, ha elmegyek innen, jó messzire Búcsúzom, akitől kell, amit lehet eladom és erre tessék, itt vagy te! Szemed kutat, jószagú a hajad, ujjaid mindig hidegek Szelid és kedves vagy velem, emlékszem, láttam már ilyet Barátom téged emleget hónapok óta, de én még fel sem fogtam, s már sétálgatok veled naponta platánfák alatt, jóllakottan Néha ijedten hátra nézve, sorsunk elől menekülünk próbálunk nem gondolni ugyanarra, de nehezen sikerül. Ne nézz így rám, zavarba hozol, ezeket a szemeket már ismerem Ugyanúgy kérnek, ahogy vádolnak majd, ha átlépni magamat mégsem merem Riadt rabszolgák és unott urak mögöttünk összekacsintanak engem még elviselnek de téged szeretnek : ne hagyd magad Bármivel bántottalak, bocsáss meg, csak te ne temess el engem elevenen Érzem még milyen édes az eper de nem nekem terem kertjeidben Süllyedő hajón szerettelek, ágyunk felett cinikus angyal repült Ketten kerestük azt a partot ahol együtt lehetünk –egyedül ...