Zene nélkül

Szokásos szürke délután, egy percig tisztán láttam mindent tudtam ki vagyok, hová megyek és kik ezek itt körülöttem Aztán egy csattanás, én meg csak álltam, vártam a folytatást elfordulnék mint máskor, de nem lehet ez az én balesetem Kik ezek a furcsa arcok, mondjátok, miért bámulnak így rám? hol vannak most, akik szeretnek,mikor zúgnak a szirénák? Egy szomorú szempár, egy asszonyé, mostmár tudja, amit én mindig is: Rajtam nem segíthet a tudomány, a szeretet vagy a hit Ide más kéne,egy csoda, lehetőség újra kezdeni Ugyanúgy csinálnék mindent egész az utolsó pillanatig, de akkor megállnék és szólnék, most menjenek, már láttak eleget Hagyjanak itt még egy kicsit, át kell gondolnom valamit Most mindenki rám figyel, tudom ezt el nem szalaszthatom de törnöm kell a fejem egy egy jó utolsó mondaton Hát ilyen a sors,most persze nem jut eszembe semmi hangzatos ezért csak ennyit,ezt én csesztem el ,senkit nem hibáztatok Ha újrakezdhetném, gátlástalan volnék Ha újrakezdeném sem...

Kezdődjön a mese, mindenki üljön le most az utolsó jelölt a legkisebb királyfi volt Levette maszkját és a szemébe nézett a lány színarany diadém simult bársony homlokán „Akarsz e engem lovag?”–fordult felé „Eljöttem!”– felelte ő, és letérdelt a trón elé „Bátyáid legyőzted, és itt állsz most meztelen szeretlek is talán, de nem bízom már senkiben!” „Így mielőtt a tiéd lennék kérlek felelj nekem, megvédesz majd engem attól,akitől senki sem?” A legkisebb királyfi már tudta,hogy esélytelen mert a sötét magány ellen ő is védtelen A lány már mindent értett, és lágyan elmosolyodott: „Te más vagy mint én, ezt te is éppen úgy tudod, a folyótól jössz, míg én tóparton lakom , bűnöd csak ennyi, halld hát a válaszom:” „Ti egy vérből vagytok kövesd hát bátyáidat megcsókolta és azzal intett a hóhérnak köszönök mindent, szólt a herceg hirtelen „Tedd hát a dolgod, én is csak azt teszem” De még mielőtt elindulnék, kérlek felelj nekem! hogyan lennél boldogabb,velem vagy nélkül...