Figyelem, figyelem! (A)
Egy fiatal zenész barátom nehezményezte, hogy bármit csinál, a szülei elégedetlenek vele. Mindannyian ismerjük ezt az érzést, a szülőknek való megfelelési kényszert, és az emiatt való szorongást, majd lázadást. Megtanulunk együtt élni vele, nekem már szinte hiányzik is, amióta a szüleim meghaltak. Erről az a véleményem, hogy amikor már képesek vagyunk nem minden problémánkért a szüleinket okolni, akkor kezdődik a nagykorúság, amit részemről még nem sikerült elérnem.