Diplomata Blues
Ha voltál már egyedül egy messzi szállodában Jéghideg az ágyad és ha vége az adásnak Kimerülten lófrálsz de senki nincs a bárban Mire gondolsz ilyenkor, ebben az édes magányban? Neki minden egyszerű volt – fekete vagy fehér De körülöttem vibrált valami zavaros kékség Míg a tengerben fürdött én a parton vártam A hegy tetején hagyott amikor utoljára láttam Én csak a szememnek hiszek, semmi sem fehér vagy fekete csak a szerelem… Néha egy kórházban vártam a folyosón Az egyik szobából valaki nekem szólt Ne fél, túléled, most kicsit fájni fog De megéri szenvedni, egyszer majd megtudod Szép szemű idegen te mindent tudsz rólam Szabadíts fel engem, ha még meg nem haltam Miféle bogarat tettél a fülembe Mostmár segíts rajtam, baj van a szívemmel… Már csak a te szemednek hiszek, semmi sem fehér vagy fekete csak a szerelem… ( © Fábián András, 2004)