Nagyvárosi kisemberség (E)
Az érettségi után egy ideig gimnáziumi zenekarom ritmusszekciójával együtt, és külön külön, pincékben, garázsokban és nappalikban. Attila kiválásával jobb híján én kezdtem el szövegeket írni, több esetben megmaradt kész szövegeit vagy ötleteit felhasználva. Ezt a dalt is az ő szövege inspirálta, amely a kisvárosban rekedt, nagyvárosi lelkű ember nyomasztó tudatállapotát írta le. Ezt az életérzést igyekeztem a zenében is visszaadni, és ennek megfelelően további versszakokkal bővíteni a dalt, amit Kasziék garázsában gyakran játszottunk kettesben. Budapestre költözésemmel viszont a fókusz eltolódott a kisvárosban szocializálódott ember szorongására a nagyvárosi létben, amely tartósabbnak bizonyult, és a mai napig is fennáll, így végül az eredeti versszakokat elhagyva teljesen kitöltötte a zenét.