Zene nélkül

Őszi kikelet a folyó felett Álmában forog a lakótelep Csend van csak a telefon recseg Szagolgatom a pulóvered Őszi kikelet!-üvölti valahol egy kisgyerek Nézem a hegyen villogó fényeket Izzadó tömeg az autóbuszon Reggeli csúcs a Vágó-hídon Minden átszállás egy új alkalom Hogy a lépcsőn hagyjam a lábnyomom Őszi kikelet!-fáradt szemem az útra mered Csak azt nem tudom már, hogy hova megyek Vak öregember a sínre lép Fakezét nyújtja a nyomorék A skinheadek nem hallják a csontzenét És a bohóc összetöri hangszerét Őszi kikelet!-széles a folyó,de nagyon hideg Úszom az árral én is mint a falevelek Őszi kikelet!–szélesen úsznak a fellegek fiatalságod utolsó napjai ezek ©️ 1991, Fábián András. inspriáció: 1990, Molnár Attila

Nagyvárosi parkok szürke bérlemények Bőrfejű cserkészek dobpergésre lépnek A zebrán rádkacsintó tompított kék fények Tudják megérkeztél ittmaradsz már végleg Lakkcipős lábakon futó konyhalányok Elérik buszukat mit évek óta várok A benzinkútnál toporgó kontaktlencsepárok Ioncserélt vízre könnyben úszva várók Tudják már hogy megjöttem és maradok örökre Mint a szaros falevelek a bokrok tövében Mint a kiégett dívák a bárpultnak dőlve Mint a Szent Anna templom görbe toronyőre A taxisnő rámront a hátsó ülésen Egy zuhanó léghajón a kése alá fekszem És már nem emlékszem hogy mi ez körülöttem Meghaltam vagy még meg sem születtem Hová száguld velem ez a posztmodern porszívó a lefejezett csirkék lépte ilyen könnyű de legvidámabb arc az enyém a tömegben mert nem tudom még hogy mi maradt mögöttem Nagyvárosi kisember vagy mostmár egész életedben erre vágytál szeretnek téged a vállalatnál örülnél, ha kitüntetést kapnál ©️ 1991, Fábián András